Budapesten születtem. Már kiskoromban érdeklődtem a zene iránt, ezért 5 éves koromtól kezdve egészen 16 éves koromig tanúltam zongorázni. Később 18 évesen klarinétoztam, majd saxofonozni tanúltam. Nagy örömömre 1965-ben a Herrer Pál zenekarában kaptam helyet a Béke kupolában, majd később Balatonon a nyári szezonban. Ebben az évben kaptam meg a "KIVÁLÓ MŰVÉSZI TELJESÍTMÉNYÉRT" járó bronz plakettet. Ekkor kezdődött el csak igazán a zenei karrierem. 1966-ban a Nádas Gábor tánczenekarban saxofonos voltam a Thália Színházban. 1967-ben Galambos János sextettben kaptam helyet. Ezután Csehszlovákiában, Németországban, majd Budapesten az EMKE Étteremben játszottam.

Majd 1968-ban Finnországban és Svédországban játszottam, ahol Svéd állampolgárságot kaptam. Időközben megismerkedtem a pánsíppal, és azonnal tudtam, hogy megtaláltam azt a hangszert, amivel sok időt fogok eltölteni. Minden hangszert hátrahagyva a pánsípot választottam hangszeremül, és 1987-ben elvégeztem pánsípon a főiskolát Svájcban. Nagy örömömre szolgál, hogy Stanciu Simion volt a tanárom, aki a világ egyik legjobb pánsíp művésze. 2005-ben Budapest díszpolgárává avattak. Majd e hosszú évek alatt (főiskolától 2005-ig) művészi fokon sajátítottam el a pánsíp használatát. 2007-ben egy Svájci rendezvényen, ahova több mint 500 pánsípművészt hívtak meg a világ minden tájáról, a legnagyobb örömömre a világ 10 legjobb pánsípművésze közé választottak meg. Ez eddigi legnagyobb kitüntetésem, mivel a pánsípművészetben élen járó Romániai zsűri tagokat sikerült lenyűgöznöm élő előadásommal. Napjainkban sokat koncertezek hazánkban és külföldre is sokszór hívnak előadásokat tartani.